Amit olvastam 2025-ben

Bár az előző bejegyzésem arról szólt, hogy miért nem volt időm olvasni 2025-ben, és hogy miért hagytam abba bizonyos könyvek olvasását, ez a bejegyzés most arról fog szólni, hogy mit olvastam el mégis. Ezeket a könyveket munkaidőben olvastam, ugyanis az interjúzáshoz, recenziók írásához úgymond kénytelen vagyok olvasni. És mivel máskor nincs időm, tulajdonképpen hálás vagyok a munkámnak, hogy “legálisan”olvashatok. Sokszor a Szabó Ervin Könyvtár palotatermében, és imádom. Persze van egy-két könyv, amit nem a munkához kapcsolódóan olvastam, de nagyon kevés, egészen elenyésző, és a legtöbb ezek közül nem is szépirodalom, hanem az ajurvédával kapcsolatos. Ez látszani fog a listán.

Murakami Haruki: Mesterségem a regényírás

André Ferenc: Százhúsz csikorgó télen át

Árvai M. Tekla: Lorda nyári táborban

Han Kang: Növényevő

Bakos Gyöngyi: Nixon nem tud lépcsőzni

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Lövétei Lázár László: Feketemunka

Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért

Márton László: Jászai Mari feltámasztása

Breier Ádám: Hetvenegy farkas

Zalka Csenge Virág: Cápatestvér

Szabó Róbert Csaba: Pokoltó

Kiss Tibor Noé: Olvadás

Sharadini Dahanukar-Urmila Thatte: Ayurveda mindenkinek

Vasant Lad: Ájurvéda

Deepak Chopra: Tökéletes egészség az ájurvéda segítségével

Selyem Zsuzsa: Kicsi kozmosz

Mécs Anna: Rutin

Mécs Anna Rutin című kötetét olvastam legutóbb. Imádtam a humorát, a könnyed stílusát, a bátorságát, írtam is róla olvasónaplót. 

Selyem Zsuzsa Kicsi kozmosza kibillentett az egyensúlyomból. Megpörgetett, ledobott, tornádóként szívott magába, aztán kilökött. Őszintén szólva, elveszített. Túl tömény, túl sok volt nekem, de talán csak hiányos ismereteimre emlékeztetett, ezért olvastam kínlódva. További kritikámat a művel kapcsolatban sem itt, sem máshol nem fogom megfogalmazni, csak személyesen, egy sör társaságában.

Deepak Chopra könyvét imádtam, faltam, és októberben ennek hatására bele is kezdtem egy ajurvédikus tisztító kúrába. Sikerrel. A két másik ajurvédáról szóló könyvet is habzsoltam éjszakánként.

Kiss Tibor Noé Olvadás című kötete nagy kedvencem ebben az évben, de úgy érzem ez hosszabb ideig is ki fog tartani. Lenyűgözött, felkavart, meghatott, gyönyörű volt, megérte időt tölteni vele, és mindig jó ránézni, ha meglátom a polcomon. (szemmagasságba tettem direkt) 

A Pokoltót szintén imádtam, megragadott a nyelvezete, a balladisztikus történet,  a tájak, a leírások. Velem marad ez is.

A Cápatestvér, amely egy mesegyűjtemény, türelmetlenül várakozik a polcomon, hogy elolvashassam a kislányomnak, de még egy icipicit kicsike hozzá. Árvai M. Tekla Lord a nyári táborban című kötetéhez szintén. 

Breier Ádám Hetvenegy farkasa nagy meglepetés volt számomra, kifejezetten tetszett. Azt hittük mindent megbeszéltünk már a MeToo kapcsán, és tessék, kiderül, hogy mégsem, ugyanis fájóan hiányzott a férfiszemszög. 

Márton László Jászai Mari feltámasztása című drámakötete igazi csemege. Szellemes, humoros, groteszk, tele gondolattal, kérdésekkel. Remek kötet.

A Radu Vancu kötet a másik nagy kedvencem ebben az évben. Melegen ajánlom mindenkinek, aki a mélységet keresi az irodalomban. Ezt itt biztosan megkapja. Bevallom, kétszer is elolvastam André Ferenc fordításában. Akinek Százhúsz csikorgó télen át című saját kötete is csodálatos, burjánzó, éles szöveg.

Lövétei Lázár László Feketemunka című kötetéhez odafigyelés kellett, koncentráció, nyugalom, de megettem, és finom volt nagyon.

Karafiáth Orsolyától az Egymás könyve nyugtalanító volt és sűrű, és folyamatosan azt éreztem, hogy úristen, milyen ismerős és ismeretlen egyszerre. 

Bakos Gyöngyi novelláskötete szintén a kedvenceim között van. Hétköznapi szituációkat nyújt a végtelenségig, ismétel vagy kibont, és ki tudja még mi mindent csinál, amitől nevetek, kuncogok, hümmögök vagy köhintek. Jó volt olvasni.

Han Kangtól a Növényevő emlékezetes olvasmány, de nem nyűgözött le. Annyian mondták, hogy jó, hogy muszáj volt elolvasnom. Azért kicsit csalódtam.

Murakami írásról szóló könyve izgalmas csemege a magamfajtának, aki alig négy éve ír, és sohasem gondolta volna, hogy valaha tollat ragad, vagyis hogy valaha betűket fog pötyögni egymás után végeláthatatlan karakterszámban, napi rendszerességgel. Mindegy na, egyet megjegyeztem, a szövegeket minél tovább pihentetni kell. Kivétel a blogbejegyzés, amit bepötyögünk, és szinte azonnal ki is posztolunk. 

Ti mit olvastatok el 2025-ben?